Építészeti hagyományok
Más építészeti kulturákban nagy hagyománya van az épített szellőzőkürtőknek, amelyeken keresztül az épület átszellőzik. Ilyen példák az arab építészetben fordulnak elő szép számmal. A magyar éghajlati sajátosságok nem kényszerítették ki ezeket a megoldásokat a népi építészetben. A magyar "természetes" szellőzés évszázadokon keresztül a nem tökéletesen záródó ablakokon és a fal-födémszerkezet hiányosságain keresztül valósult meg. Ezek az épületek természetes szellőzzését a szél és/vagy a tüzelőberendezés kémény huzata végezte el. A tökéletesen zárt, légtömör lakóépületek megjelenésével ez a "módszer" már nem működik.
Nem lakóépületek természetes szellőzése
Nagyméretű épületek esetén szellőzőkürtők vagy tetőablakok nyitásával a nyáron átmelegedett belső levegő az éjszakai órákban hideg levegőre cserélhető. A magyarországinál melegebb éghajlatokon előfordul lakóépületi építészeti megoldás, ilyenkor egy épületbe inetgrált szellőző tornyon (kürtőn) keresztül távozik a lakás meleg levegője. Ez a megoldás gyakori gyárépületekben, kereskedelmi célú épületekben, ahol az épület éjszakai "kinyitása" nem jár a zaj, por, huzat megnövekedésével járó komfort érzet csökkenéssel. Lakóépületekben ez a módszer erős korlátokba ütközik.
Természetes szellőzés a "közel nulla" energiaigényű épületekben
Több kísérleti épület épült gépi szellőzéssel, ez egy folyamatosan napirenden lévő téma a "zöld" építésben. A zöld építés ugyanis idegenkedik a gépi megoldásoktól, azok energiaigénye, karbantartás igénye, és környezetre gyakorolt hosszú távú hatásaitól miatt. (Bár itt elsősorban a hagyományos légkondicionálást kell ez alatt érteni). Ezeket a hatásokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, és az is üdvözlendő, ha a lakó a saját komfort igényei elé helyezi ezeket. Amit viszont nem támogatunk, és a gyakorlatban egyáltalán nem is működik, ha a lakó a természetes szellőzéssel kívánja ugyanazt a komfort szintet elérni, amit gépi szellőzéssel el lehet érni. Ez lehetetlen.